Futás vs. Játék, avagy állóképességi edzés a sportjátékokban és küzdősportban.

A sportjátékokban és a küzdő sportokban az egyik leggyakoribb vita téma, a kondicionáló gyakorlatok optimális arányának meghatározása. Magyarán kell-e futni, vagy nem kell? Ennek a cikknek az apropóját egy múlt heti konferencia adta, ahol a labdarágás sportágának két kiemelkedő klubjának erőnléti edzői tartottak előadást. A Juventus és a Real Madrid U19-es csapatainak edzői bemutatták, hogyan építik fel az egész éves edzéseiket.

 

 

Az elemzések és értékelések mellett, az egyik legérdekesebb téma a számomra a futó edzések arányának megismerése volt. Mindkét klubnál a 19 éves játékosok edzésében megközelítően 33% volt a futás alapú állóképességi edzés, a kis játék alapú pedig 66%.

Ez azért volt érdekes téma a számomra, mert hazánkban több sportágban is örök vitatéma az állóképességi edzés, és azon belül is a megfelelő arányok megtalálása. Egy kicsit tovább kutakodva a témában – kiegészítve a saját tapasztalataimmal – próbálom összefoglalni a kérdést. Egyrészt az állóképesség, mint motorikus képesség minden sportjátékban és küzdősportban fontos „szereplő”. Az arányok sportáganként változnak, de a megfelelően célzott edzésmunka elvégzése nélkül a teljesítmény nem maximalizálható.

Forrás: Science and Application of High-Intensity Interval Training

Paul Laursen; Martin Buchheit

Az ábrán látható rövidítések:

  • GBHIIT – Játék Alapú Nagy Intenzitású Intervall Tréning
  • RST – Ismétléses Sprint Tréning
  • HIIT Short – Rövid Intervall
  • HIIT Long – Hosszú Intervall
  • SIT – Sprint Intervall

A fenti sematikus ábra adatait egy nemzetközi kutatói és edzői csoport állította össze. Az általuk felkészített sportolók eredményei és a tudományos kutatói munkáik alapján hitelesnek tekinthető ez a felosztás.

Miért fontos eleme a futó edzés a felkészülésnek?

A maximális oxigén felvevő képesség – az adott sportágon belül – bizonyítottan magasabb lesz, ha a játék terhelést kiegészítik futó munkával. Ebben olyan ciklikus aerob mozgások is szerepelnek, amelyek helyettesítik a futást. Ilyen eszköz a korábban több posztomban is említett air bike. Ugyanis a folyamatos, de zárt terhelési szakaszok alatt a terhelés jobban optimalizálható, mint egy nyílt készségű mozgásban.

—és miért még?

  • Bizonyos pulzus zónákat (HIT 1, „vörös zóna”), nem igazán lehet minőségi játék alapú gyakorlattal elérni. Ebből a szempontból a maximális pulzus 92-94% feletti zóna már nem igazán produktív. Azonban ahhoz, hogy egy megfelelő anaerob laktacid edzettség kialakuljon, ebben a zónában muszáj melózni! Ebben az intenzitási zónában, már nem tartható fenn hosszú ideig a játék minősége. Ha túlzott volument kap az ilyen típusú terhelés a GBHIIT alatt, akkor a túlterhelés során jelentkező hibás megoldások rögzülhetnek.
  • Alapvető prevenciós szempontok miatt. Ugyanis a játék során, jóval nagyobb a mikromozgások miatt keletkező mechanikai stressz, és az ebből adódó sérülés veszélye.
  • Alacsonyabb a neuromuszkuláris túlterhelés és az idegrendszeri fáradtság.

A futás nem helyettesíti a játék során generált speciális edzésingert, csak megadja azt a kondicionális többlett, amellyel a legtöbb Magyarországi sportjátékos küzd. Gyakori felvetés volt még az is, hogy maga az állóképességi edzés felesleges (bizonyos sportágakban). Tisztelve más kollégám véleményét, ezen a platformon nem mennék bele ilyen kommunikációs zsákutcába. Azonban objektív adatok alapján elmondható, hogy a legtöbb sportoló komoly lemaradással küzd a nemzetközi élmezőnyhöz képest.

Az én véleményem szerint egy optimális arány minden edzésmódszerból, pozitívan segíti a fejlődést. Azonban, ha ezek az arányok felborulnak, akkor a sportoló sportági maximuma nem érhető el. Ennek fontos elmei a teljesítmény faktorok, amelyek különböző mértékben részesednek egy-egy sportoló csúcsteljesítményéből. Ehhez az szükséges, hogy az erőnléti edző pontosan ismerje azokat a képesség arányokat (faktorokat), amelyek az adott sportág eredményes teljesítéséhez szükségesek. Ha ezek adottak, akkor a következő lépésben pedig készítsen egy olyan hosszútávú tervet, amellyel „felépíti” ezeket a teljesítmény faktorokat. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor lehet bármilyen „látványos” és jól le coaching-olt (milyen szép divatos szó az edzésvezetésre) egy-egy edzés…..nem sokat fognak segíteni a sportolónak.

Röviden összefoglalva megállapítható, hogy az állóképességi munka domináns túlsúlyát a GBHIIT edzések adják, azonban megfelelő arányban minden aciklikus, nyílt készségen alapuló sportágban szerepet kapnak a különböző típusú futó edzések is.

Vélemény, hozzászólás?