A gyorsaság és az erő kapcsolata

Az 5, 10, 30 méteres gyorsasági teljesítmény vizsgálata, az erő és a felgyorsulás képességének elemzése a labdarúgásban.

Napjainkban a labdarúgásban a gyorsaságnak kiemelkedő szerepe van. A gyorsasági teljesítmény, mint nyílt rendszer jelenik meg a sportágban. Vagyis a játék helyzet felismerésétől annak sikeres megoldásig eltelt időt értékelhetjük „gyorsasági akcióként”. A helyzet felismerése és a helyzetnek adekvát válasz kiválasztása kognitív folyamat eredménye. Ezt az edzésgyakorlatokon és a korábbi mérkőzéseken rögzült mozgásemlékek alapján használja a játékos. Vagyis a képességeinek megfelelően, minél többször volt hasonló szituációban, annál gyorsabban fogja meghozni a döntését. Ez a tanulási folyamat kiegészül egy kondicionális képességgel is. A döntés meghozatala után következik a motoros reakció, amelynek szerves része a gyors mozgásvégrehajtás. Ezt a gyors mozgásvégrehajtást szokták modellezni az 5,10, 30 méteres futótesztekkel.

A futballban az 5-20 méter közötti sprinteket rövid sprintnek, a 30-40 méteres futásokat hosszú sprintnek nevezik. Bár a sprintek hossza mérkőzésen túlnyomó részt a rövid szakaszokból áll, a játék jellegéből adódóan a hosszú sprintek jó teljesítőképességére is szükség van. Ugyanis a mérkőzésen – a pályatesztekkel ellentétben – nagyon ritkán van álló rajt. A sétából, kocogásból történő sebességfokozás, bár rövid távon történik (átlagosan 5-7 méter), mégis olyan képességeket igényel, amelyek inkább a 30 méter futását jellemzik.

2019 őszén kollégáimmal 14 és 19 éves labdarúgók gyorsasági teljesítményét vizsgáltuk. Az alapvető standard értékek bemutatásán kívül arra is hangsúlyt helyeztünk, hogy megvizsgáljuk a különböző részeredmények közötti korrelációs kapcsolatot. Többek között azt vizsgálatuk a, hogy:

• 5 méteres teljesítmény miként befolyásolta a 10 méteres sprint eredményét?

A vizsgálat azt mutatta ki, hogy r=0,649 erős, szignifikáns kapcsolat van az 5 és 10 méter teljesítménye között.

• 5 és 30 méter között ez a kapcsolat már gyengült r=0,543. Közepesen befolyásolja az 5 méter a 30 méteren elért eredményt.
• A 10 és 30 méter között nagyon szoros kapcsolat áll fenn. (r=0,839)

A statisztikai elemzést professzor dr. Münnich Ákos végezte.

 

Vagyis aki jó 10 méteren az biztos jól teljesít 30 méteren is. Míg a rövid (5m) sprintek teljesítménye, nem feltétlen jelent biztosítékot a gyors hosszabb (30m) futásra.

Ennek oka a rajt állapotát befolyásoló komplex teljesítmény lehet.

A teljesség igény nélkül néhány:

• Optimális lépéshossz. A testmagasságnak megfelelő lépéshossz megválasztása biztosítja az optimális erőközlés lehetőségét. A túl hosszú lépések olyan erőkifejtést követelnek, amely a mozgás lassulásához vezet.
• Optimális toló fázis. A megfelelően működő hátsó izomlánc biztosítja: a fej-váll-csípő-térd-boka vonalában történő egyenes vonalú erőközlés lehetőségét.
• Az előre – nem pedig felfele – lendülő lábszár „lent tartja a térdet”, így a mozgás irány előre (horizontális irányba) mutató, nem pedig felfele (vertikális irányba).
• Megfelelő horizontális irányú erő kifejtő képesség. Gyakori hibája az erőfejlesztő programoknak, hogy a gyakorlatok nem szögspecifikusak. Vagyis nem abba az irányba transzformálják az erőt, mit amelyikben a futómozgás irányul.
• Kellően erős törzsizomzat. Biztosítja azt a stabilitást, amelynek megléte ahhoz kell, hogy minél kevesebb erőt veszítsen el a sportoló a talajon.

Minden ilyen mérésnek vannak taktikai vonatkozásai is. Ha egy csapat olyan taktikát választ, amelyben szerepe van a hosszabb sprinteknek, akkor érdemes megvizsgálni ebből a szempontból is a kérdést. Vagyis, lehet, hogy kis területen jól védekeztek a játékosok, azonban nem biztos, hogy megvan bennük a gyorsasági kapacitás a hosszabb – gyors – támadásvezetéshez.

Összegzés: a labdarúgó gyorsasági teljesítménye egy komplex struktúra része. Ha ennek a dinamikus struktúrának bármelyik részét megváltoztatjuk, akkor az hatással lesz a többi elemre is, ezért csak egy részösszetevő egyoldalú fejlesztése nem elegendő a professzionális teljesítményhez.

 

A nemzetközi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az erőnek nagyon nagy szerepe van a gyorsasági teljesítményben. Két Norvég tanulmányban, férfi és női labdarúgók gyorsasági és erő teljesítményét elemezték. Arra hívták fel a figyelmet, hogy az a sportoló tudott a legjobb eredményt elérni a gyorsasági teszten, akinél a CMJ (előzetes lendületszerzéssel végzett helyből felugrás) 1. 2. ábra, valamint a sportoló fél-guggolásban teljesített maximális erő-teljesítménye (1RM) 2. ábra, magas szintű volt. Érdekesség képen felhívnám a figyelmet a 2. ábra maximális guggolási teljesítményére (Repetition maximum)!

1. ábra. A Norvég Szövetség 1995 és 2010 között 628 férfi és 128 női labdarúgót mért fel.

Az alábbi eredményeket mutatták ki.

 

Haugen T, Tønnessen, E, Hisdal J, Seiler S.  The role and development of sprinting speed in soccer. (2013)

 

2. Ez a táblázat Európai középcsapatnak számító Rosenborg, férfi csapatának felmérését mutatja be. Itt a súlypontemelkedésen (Jumping height) kívül mérték a játékosok guggolás (Repetition maximum, kg) során teljesített maximális erejét is. A „10 m shuttle run” teszt 2×5 méteres futást takar.

 

U Wisløff, C Castagna, J Helgerud, R Jones, J Hoff Strong correlation of maximal squat strength with sprint performance and vertical jump height in elite soccer players. (2004)

Mindkét felmérésben közös, hogy az erőt és a gyorsaságot együttesen elemzi. Mindegyik kiemeli, hogy az erő nagysága jelentősen meghatározza a robbanékonyság/felgyorsulás képességét.