Írta Papp Károly
Nem mindegy, hogy mikor fut, vagy sprintel a játékos? A játék melyik fázisában kell nagyobb fizikai aktivitást produkálnia? Mi történik, ha csapat birtokolja a labdát? Mi történik, ha az ellenfél? A pálya melyik részén történik mindez? Miért fontosak ezek a szempontok? Mekkora technikai és taktikai felkészültség párosul a fizikai kondícióhoz?
A sok-sok kérdésre az első – és talán legfontosabb válasza az -, hogy az edző a taktika meghatározásával bizonyos mértékig befolyásolhatja a csapata fizikai munkavégzését.
Erre egy jó példa a Spanyol Ligában végzett elemzés. Oliva – Lozano (2022) és munkatársai több szempont szerint elemezték az első és a második liga csapatait. A kutattatók nem csak a csapatok motorikus teljesítményét összesítették, hanem ezeket az adatokat összevetették azzal is, hogy a csapatok mennyire voltak sikeresek a mérkőzésen, vagy 1-1 játék fázisban. Ez a vizsgálat szerintem ezért is különösen értékes. Ugyanis igyekszik meghatározni azokat az összefüggéseket a technikai. taktikai és fizikai mutatók között, amelyek a sikeres szerepléshez kellenek. Ennek segítségével az edzők hatékonyabban tervezhetik meg a felkészülésüket és alakíthatják ki a csapat taktikáját.
A fenti ábrán két szempont szerint vannak értékelve a csapatok. Mind az első, mind pedig a második liga csapatait két szempont szerint vizsgálhatjuk. Az első oszlopban a csapat mozgásteljesítménye, amikor az ellenfél birtokolja a labdát, a második oszlopban pedig, amikor a saját csapat birtokolja a labdát. Mindkét liga esetében megfigyelhető, hogy az ellenfél labdabirtoklása során – ha védekezni kell – jelentősen többet kell mozognia a csapatnak. Ez nem csak mozgás mennyiségében jelent nagyobb terhelést, hanem a mozgás jellegében is. A védekező mozgás jóval több fékezéssel, lassítással jár. Ebben az esetben az anizometriás excentrikus izomműködés fokozódik, ami nagyobb erőkifejtést jelent.
A tanulmány kiemeli, hogy a technikai tudás, és a támadó taktika magasabb szintje párosulva a fokozottabb fizikai teljesítménnyel együttesen jelenti a csapatok sikerét.
A tanulmány kiemeli, hogy a sikeresség legfontosabb alappillére, a csapat által produkált játék minősége, az ellenfél kapujához közeli játékhelyzetek megoldásának a hatékonysága.
A második osztály csapatainak eredményességében jelentős szerepet játszott, az ellenfél labdabirtoklása során mutatott fizikai teljesítő képesség, különös hangsúllyal az intnenzív mozgásokra. Ez azonban az első osztály bajnokságában már nem volt mérkőzés eldöntő tényező. Itt a technikai taktikai teljesítmény faktorok jobban befolyásolták a mérkőzés eredményességét, mint a kondicionális mutatók.
A mérkőzésen belüli technikai teljesítő képesség egyik fontos mérőszáma a passzok, és azon belül is a sikeres passzok száma. Ez jelentősen meghatározza a labda birtoklását és a játék irányításának a lehetőségét.
A lenti ábrán a két liga labdabirtoklási mutatói láthatóak.
A labda birtoklásának számai:
Összes passz száma az első ligában (kék oszlop), ebből sikeres átadás (piros oszlop).
Az összes átadás száma a második ligában (zöld oszlop), ebből sikeres átadás (piros oszlop).
Az ábrán láthatóak még az ellenfél térfelén és a saját térfélen végzett átadások. Mindkét vizsgált csoport esetében megfigyelhető, hogy az ellenfél térfelén több átadást hajtanak végre, mint a saját térfélen.
A spanyol kollégák vizsgálata kiemeli még, hogy az összes mozgás mennyisége, kapcsolatban van a nagy intenzitású akciók számával, ami jelentősen befolyásolja azt, hogy egy csapat győztesként, vagy vesztesként hagyja el a pályát. A második liga esetében mind a saját, mind pedig az ellenfél labdabirtoklása esetén hangsúlyos a nagy intenzitású mozgások száma, az első ligánál elsősorban labdabirtoklás esetében van mérkőzést befolyásoló szerepe annak, hogy egy csapat mennyi intenzív mozgást végez. Az első ligás csapatok magasabb technikai tudás szintje, és a hatékonyabb taktikai repertoárja a támadásban, azt eredményezi, hogy ebben a fázisban megnő a sprintek szerepe.
Minden esetben kiemelhető, hogy az intenzitás, mint mérkőzés befolyásoló képesség különös jelentőséggel bír. A játék különböző fázisaiban domináns szerepet kap a sebesség, és ezen a gyors mozgások ismétlésének a képessége.
Összegzés képen kihangsúlyozható, hogy a sprintek ismétlésének képessége bizonyos játék fázisokban jelentősen befolyásolja az eredményességet, azonban a profi osztály szintjének megfelelő kondicionális állapot „nem külön érdem, hanem egy kötelező állapot”, aminek megléte még nem jelent kiemelt versenyelőnyt, hiánya azonban fokozza a sikertelenség lehetőségét.