Futball kondicionálás kis játékokkal 1.

Papp Károly

A labdarúgás, mint az egyik legnépszerűbb sportág, nemcsak népszerű, hanem, de az egyik legdinamikusabban fejlődő sportág is. A komplexitásából adódóan nagyon sok olyan részterülete van, amely fejlődési potenciált hordoz magában.
specifikus képesség fejlesztés térnyerését több szempont is indokolta.

• Egyrészt az izolált teljesítmény fokozásnál jóval hatékonyabbnak bizonyult a komplex fejlesztési felfogás. Ha a sportágon belül egy-egy részképességet a többiektől izoláltan elkülönítve fejlesztünk, akkor a megszerzett motorikus képesség is az izolált környezeten belül fog csak fejlődést mutatni. Nagyon nehezen tud a dinamikus struktúra részévé válni. A sportjátékok mozgásszerkezete egyszerre igényli több részképesség együttes megjelenését. Egy mérkőzés utolsó periódusában 180-as pulzussal kell gyorsan mozogni, cselezni, dönteni. Így a fejlesztés izolált metódusa egy bizonyos életkori szakasz után már zsákutcának számít. Bizonyos oktatási metódusok már a technika korai tanítását sem egy hermetikusan lezárt környezetben végzik, hanem döntésekre és helyzetfelismerésre is kondicionálják a gyermeket, miközben ő a sportág alaptechnikáját sajátítja el. Ennek az edzői filozófiának alapján a megszerzett mozgásbázis „gazdagabb” lesz. A koordinációs alap sokkal jobban belsővé válik. Hamarabb tudja a játékos „előhívni” az ilyen formában rögzített mozgás emléket. Ehhez csatlakozik a kondicionálásnak a kis játékokon keresztül vezető útja. Itt dominánsan az állóképesség fejlesztése valósul meg speciális mozgásszerkezetbe ágyazva. Ez a megközelítés az én szakmai felfogásomat tükrözi. Talán erre is érvényes a 80-20 elve. Vagyis a domináns irány a kis játék alapú állóképességi edzés, azonban létezik a 20% is. Vagyis bizonyos esetekben az általános képességfejlesztés mozgás anyaga nem kerülhető meg a fejlesztés folyamatában.

• A másik szempont, ami a komplex fejlesztés dominanciáját helyezi előtérbe, az maga a sportág terhelési szerkezetének az átalakulása. Egyrészt a lerövidülő felkészülési időszakok miatt csökkent a klasszikus alapozó edzésperiódusok létjogosultsága. A megnövekedett mérkőzésszám hasonló hatást vált ki. Egyszerűen nincs annyi idő edzeni! Mert szinte mindig mérkőzést kell játszani. Magyarországon gyakorlatilag két 6 hetes periódus alatt kell felkészülni, egy 7-8 hónapig tartó verseny időszakra. Ebből kifolyólag a csökkent az edzések száma is. Másrészt kiemelt hangsúlyt kapot az egész év alatt zajló képesség fejlesztés.

Az informatika fejlődésével viszont lehetőség nyílt arra, hogy egyre pontosabban határozzuk meg milyen terheléssel dolgozott egy-egy játékosunk az edzésen.  A tervezés ilyen szintű pontosítása pedig megadta azt a lehetőséget, hogy a játék terheléseket is olyan pontosan tervezzük meg, mint egy futó edzést. A játékos pulzusa, a lefutott távok mennyisége, intenzitása mára már objektív adat. Ennek az írásnak pedig az a célja, hogy megadja azt a segítséget, amit felhasználva pontosan tervezhetővé váljon maga a játék is.

Már a nyolcvanas években is volt arra törekvés, hogy a különböző játék helyzetekre fókuszálva történjen a fizikai felkészülés. Ennek egyik előfutára volt az Anderlecht, amely a 8v4 elleni játékon keresztül modellezte a mérkőzés terhelést. A kilencvenes évek Skandináv futball forradalmának szintén az egyik alapját adta a kis játék alapú kondicionálás (Bangsbo, Balsom). Az ezzel párhuzamosan érkező sikerek mára elfogadottá tették a játék alapú állóképesség fejlesztés szerepét. Mi több egyre több sportjáték kezdett bele az ilyen típusú fizikai felkészítésbe. Elég ha csak Buchheit nevét emeljük ki. Aki mind a futball, mind pedig a kézilabda területén publikálja ez irányú tapasztalatait.

….folyt köv…..